Törvény szó jelentése
törvény (főnév)
1. Kötelezően betartandó rendelkezés. A rend fenntartása céljából az állam vezetése által alkotott írott szabály, ami az ott élők egymás közötti viszonyát, az állammal való kapcsolatát szabályozza. Ez meghatározza magának az államnak a kötelezettségeit és a jogait is, illetve az állam területén élő emberek és az ott működő szervezetek jogait és kötelességeit is.
A törvényeket időnként felülvizsgálják. A kormány benyújtott egy új törvényt elfogadásra az országgyűlésnek. Minden törvénynél magasabb rendű a politikai szándék, mert ha akarják, a hatalmon lévők átírják a törvényeket is.
2. Átvitt értelemben: Magatartást irányító szabály. Bármilyen olyan kijelentés, rendelkezés, szabály, amelynek az egyén magatartására nézve feltétlenül kötelező, irányító érvénye van, mert azt egy közösség ésszerűnek, vagy szokás alapján kialakultnak tekinti.
Ebben a csoportban az a törvény, hogy nem lehet engedély nélkül elhagyni a munkahelyet. Itt az a törvény, hogy csak a munkánkkal foglalkozunk a munkahelyen.
3. A fizikai világban megfigyelt szabályszerűség.
Az anyagi világ törvényeit a fizikában és a kémiában tanuljuk meg. Természeti törvény, hogy a tárgyak lefelé esnek.
4. Egy adott területen a működés előírásai. Olyan szabályok, amelyek egy működési terület természetéből következnek, és amiknek a figyelembevétele, illetve alkalmazása nélkül a területen nem lehet eredményes, jó munkát végezni.
A nyelvnek is megvannak a maga törvényei. Az iskolában megtanuljuk az emberi együttélés törvényeit.
5. Büntető hatalom, illetve az igazságszolgáltatás egyik szerve.
A rendőrség által elfogott betörő a törvény előtt felel tetteiért. Az ügyvéd megnyugtatta az ügyfelét: az ügy hamarosan törvény elé kerül.
6. Elavult, régies: Jogi tanulmányok vagy olyan iskola, ahol jogot tanítanak.
A diák külföldön végett törvényt. – Törvényre jár a fiam – büszkélkedett az apa.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
