Sejtés szó jelentése
sejtés (főnév)
1. Egy körülmény, helyzet gyanítása. Megérzésen alapuló, homályos gondolat vagy emlék egy eseményről, körülményről, tényről.
A férj rossz sejtése beigazolódott, miután belépett a szobába. Az autó vezetője a sűrű ködben csak a sejtéseire hagyatkozott, hogy merre vezet az út.
2. Bizonytalan tudás; bizonyosság és határozottság nélküli adatok, amelyeket egy személy határozott, ismert adatok nélkül valóságosnak, valószínűnek, lehetségesnek, elképzelhetőnek vagy meglevőnek tart.
A lánynak van egy sejtése, hogy a barátja becsapta. A lottójátékosok csak sejtés alapján írnak be számokat.
3. Homályos előérzet egy bekövetkezendő eseményről, jelenségről.
Az anya biztos volt a sejtésében, hogy milyen rendetlenség fogadja őt a gyerekszobában. Az őznek nincs sejtése a rá leselkedő veszélyről, és a vadász puskája elé sétál.
4. Régies: Kevés hozzáértés; részismeretek egy tárgykörről.
A szerelő úgy fogja a fogót, mint akinek csak sejtése van a munkáról. A gyerek dolgozatából a tanár számára kiderült, hogy a tanulónak csak sejtése van a helyesírásról.
Eredet [sejtés < sejt (ige) + -és (főnévképző)]
