Rettentő szó jelentése
rettentő (melléknév)
1. Erős félelmet keltő; jellemzőivel ijedséget, visszariadást okozó.
Egy rettentő szörny bukkant fel a fák mögül A katonák elmenekültek a rettentő ellenség elől.
2. Nagyon rossz, különösen kellemetlen; szörnyű.
A rettentő időjárás miatt nem indultak a viharos tengerre a hajók. A nevelő rászólt a rosszul viselkedő, rettentő gyerekekre.
3. Szokatlanul nagy; különösen jelentős; alig elviselhető.
A rettentő veszteségek miatt bezárták a gyárat. Nem akarok kimenni ebben a rettentő hőségben.
Eredet [rettentő < retten + -t (igeképző) + -ő (melléknévképző)]