Nemzedék szó jelentése
nemzedék (főnév)
1. Ugyanakkor születettek korcsoportja; ugyanazon időben, egy korban élő, nagyjában azonos korú emberek összessége; generáció.
Az 1965–70-es nemzedéknek nagy szerepe volt a rendszerváltás idején. A 1990-es nemzedék szótárunk indításával egy időben kezdte meg önálló felnőtt életét.
2. Egymást felváltó korcsoportok közül egy; az egymást felváltó utódok összessége egy családban, csoportban, közösségben.
A nagyszülők mindig örülnek az unokák nemzedékének. A gyerekek nemzedéke inkább mást akar, mint a szülők nemzedéke.
3. Emberöltő; annyi idő, amennyi egy-egy emberi korcsoport felnövekedéséhez, kifejlődéséhez szükséges (25–30 év).
A nagypapa átélt három nemzedéket. A társadalmi változások megszilárdulásához kell legalább két nemzedék.
4. Régies: Sok együtt élő ember összessége; egy időben élő utódok, akik egy vagy több rokon törzsből, közös ősöktől származnak; nép.
A magyar nemzedék a magyar nyelvet használja, így a magyar kultúra és eszmék továbbvivője. A magyar nemzedék tagjai a határokon túlra szakadt magyarok is.
Eredet [nemzedék < nemz + -edék (főnévképző)]
