Nád szó jelentése
nád (főnév)
1. Vízinövény, amely a belül üres, ízekre tagolt szárú, szemtermést hozó növények családjába tartozik. A nád álló- vagy csendes folyású vizekben, vízpartokon nagy tömegben él; karcsú hengeres szára néha több méter magas; virágzata vastag, sötétbarna buga (latin neve: Phragmites australis).
A tó nagy részét benövi a nád. A nád nagyon gyakori növény, az egész világon megtalálható.
2. Hasznosítható szár, amely ennek (1) a növénynek főleg tetőfedésre, vagy mennyezet hőszigetelésére használt hosszú, egyenes része.
A nádat télen vágják. Egy náddal fedett kunyhóban pihen a csősz. A vastagabb nádból bot vagy pálca is készül.
3. Népies: Vízinövénnyel benőtt terület, amelyen ez (1) a karcsú, hengeres szárú növény tömegesen fordul elő; nádas.
A nádban sok vízimadár fészkel. Régen a nádban farkasok is éltek.
4. Tájszó: Vízi növény általában, amelybe beletartozik a gyékény, káka, sás.
A tó partján nagy a nád. A nád közé alig lehet csónakkal beevezni.
5. Régies: Régi íróeszköz, amely a vízinövény szárából készült.
A könyvelő náddal írja be a nyilvántartásba a számla összegét. Írás előtt a nád hegyét tintába mártja.
Eredet [nád < ómagyar: nád < ősmagyar: nade (nád, üres) < szanszkrit: nada (nád) < nadi (cső, szalma)]
