Ment szó jelentése
ment (ige I. )
1. Veszélyből kiszabadít; bajból, szorult helyzetből biztonságos helyre visz egy személyt, élőlényt, tárgyat, dolgot.
Az önkéntesek mentik az árvízben bajba jutottakat. A gazda menti a learatott termést a rossz idő miatt. Helikopterrel mentik a bajba jutott tengerészt.
2. Bajtól óv; megszabadítani igyekszik egy fenyegető veszélytől, bajtól, pusztulástól; óv egy rossz szándékú személytől, káros körülménytől egy másik személyt, élőlényt, tárgyat, dolgot.
Az anya gyermekét menti a bajban. Isten mentsen!
3. Gólhelyzetet elhárít egy labdajátékban, főleg labdarúgásban; a játékban használt labda kapura rúgását, dobását ügyes mozdulattal kivédi, hárítja.
A hátvéd magabiztosan ment a mérkőzés elején. A vízilabdában a védő játékos egy benyúlással menti a kapura lövést.
4. Átvitt értelemben: Egy vád ellen véd egy személyt; vád alól tisztáz vagy tisztázni igyekszik; egy tény, körülmény a védelméül szolgál.
A tanú vallomásával menti a vádlottat. Az ügyvéd védőbeszédében a körülményekre hivatkozva menti ügyfelét a felhozott vádak súlyossága alól.
Eredet [ment < középmagyar: menekít < menekedik]
