Mandula szó jelentése

mandula (főnév)

1. Lapos, tojásdad, csonthéjas termés, illetve a benne levő mag, amely az őszibarackkal rokon fán terem, és amit zöld, húsos burok fed; a csonthéjban barna héjú, ízletes, olajos mag van.

A mandulából a cukrász marcipánt készít. A mandulát jó pár órára beáztatni fogyasztás előtt, mert így megszívja magát vízzel, és könnyebb lehúzni a héját. A mandula jó kiegészítője a gyümölcssalátáknak. Édesség helyett rágcsálj mandulát.

2. Növénytan: Az őszibarackkal rokon fa, amelyen ez (1) a lapos, tojásdad, csonthéjas termés terem. (Latin nevei: Prunus dulcis, Prunus communis, Prunus amygdalus.)

A mandula a Földközi-tenger melléki országokban akár 6–8 méter magasra is megnő. Nálunk is terem a mandula, főleg a déli fekvésű hegyoldalakon.

3. Szerv a torokban; az immunrendszer egyik szerve, amely nyirokszövetből áll, és a testen belül a nyálkahártyába ágyazódott több helyen. Feladata a nyiroknedvekből a fertőző kórokozók elpusztítása, és antitestek, nyiroksejtek képzése. (Latin neve: Tonsilla.)

A test legismertebb mandulái a torok- és orrmandulák. A kisgyereknek begyulladt a mandulája, ezért nem megy óvodába.

Eredet [mandula < ómagyar: mondola (mandula) < olasz: mandola, mandorlo (mandula) < latin: amygdala (mandula) < görög: amügdalosz (mandula)]
Megjegyzés: a szerv a terméshez hasonló alakjáról kapta elnevezését.

mandula (melléknév)

1. Lapos, tojásdad csonthéjas terméssel kapcsolatos (fa, héj, mag), a csonthájas termésben levő maggal készült (töltelék, sütemény).

Az asszony összesöpri a megtört mandulahéjat. A virágzó mandulafa már nagyra nőtt. A torta mandulatöltelékkel készül.

2. Nyirokszervvel kapcsolatos (műtét, gyulladás).

A kisfiúnak megint mandulagyulladása van. Sok kisgyerek esik át mandulaműtéten.

Lezárva 7K: 2012. december 6., 10:33