Mágia szó jelentése
mágia (főnév)
1. Bűvésztrükkök; megtévesztő és ámulatos látszatok keltése, amelyek nyilvánvalóan lehetetlenek, általában szórakoztatás céljából.
A színpadon mágiának tűnt, ahogy a kettéfűrészelt nő újra feláll és teljesen sértetlen. A bűvész újabb mágiára készül: eltünteti a nőt.
2. Hihetetlen ügyesség, megmagyarázhatatlanul magas képesség, tehetség.
A balett-táncos mozgásának mágiája elkápráztatta a közönséget. Tiszta mágia, ahogy a művész gitározik.
3. Titkos tanok rendszere és gyakorlata, amelynek segítségével az alkalmazó személy tudományosan nem magyarázható (természetfölötti) erőket alkalmaz akaratának megvalósítása érdekében.
A mágia a világ felett álló titkos hatalmakkal lép kapcsolatba. Az a személy, aki mágiát használ, úgy tesz, mintha befolyása lenne ezekre a rejtett erőkre. A mágiát nem lehet természettudományos rendszernek tekinteni.
4. Természetfölötti erők használata lehetetlen dolgok megtételére, azok felidézése, illetve az emberek szolgálatába állítása; varázslás, varázslat.
Egyes természeti népek mágiát használnak gyógyításra. A szerelmes lány mágiát hív segítségül, hogy a szerelme hűséges maradjon hozzá.
5. A szándék és a hit megnyilvánulása, amely a személy szellemi képességeinek bizonyítéka és használata céljai elérése érdekében.
A halálos kórból az ember saját mágiáját használva képes kigyógyulni. A lélekerő mágiáját csak jóra lehet használni, mert ez felel meg az ember igazi alaptermészetének.
Eredet [mágia < mág(us) + -ia (főnévképző)]
