Kiél szó jelentése
kiél (ige)
1. Teljesen megvalósít; kedve szerint megtesz olyan hasznos cselekvéseket, amelyek örömet szereznek neki, amelyekkel eléri a célját.
A feltaláló a munkában kiéli az alkotószenvedélyét. A fiatalok a sportolásban kiélik a tehetségüket.
2. Felelőtlenül elpazarol. Előrelátás nélkül, káros módon visszaél lehetőséggel, energiával, életerővel. Teljesen kihasznál, és ezzel tönkretesz.
A kártyás teljesen kiélte az örökségét, és már adósságai is vannak. A mohó gazda állandóan legeltet, ezzel nagyon kiéli a földet és egyre kevesebb növény terem.
3. Rajta élősködik; a vagyonától megfoszt. Egy személyt kihasználva elfogyasztja a tartalékait, pénzét, élelmét.
A sok ivócimbora minden vagyonából kiélte a férfit. A gyerekek kiélnek minket a kenyérből, de nem dolgoznak semmit.
Eredet [kiél < ki- (igekötő) + él (ige)]
