Karnagy szó jelentése
karnagy (főnév)
1. Zene: Énekkar vezetője, aki egy kórust énekszámokra betanítja, és a dalok, kórusművek előadását levezeti. Ügyel az előadás ütemére, a szólamok bekapcsolódására.
A városi kórusnak két karnagya is van. Az egyik vezényelni tudó kórustag helyettesíti a távol levő karnagyot a próbán. A karnagy az előadás végén az egész énekkarral együtt fogadja a közönség tapsát.
2. Zenekart irányító személy, aki egy zeneművet betanít, és annak előadását, tempóját vezényli; az egyes hangszercsoportok, esetleg hangszerek hangzását a zeneszerző írásbeli utasításainak megfelelően irányítja; karmester.
A karnagynak nagyon jó hallása van. A karnagy pálcájával int az egyes hangszerszólamoknak. A karnagy a jobb kezében tartja a pálcáját.
Eredet [karnagy < kar (főnév II.) + nagy]
