Karkötő szó jelentése
karkötő (főnév)
1. Kerek ékszer; csuklón viselt, szép, kerek tárgy, amelyet többnyire nők viselnek a karjuk díszítésére.
A királynő a kezén arany karkötőt viselt. A karkötő nem csak szép, de a gazdagságát is mutatja.
2. Régies: Kéztartó kendő, amely egy törött kezű ember nyakába kötve a sérült kezet vízszintesen tartja.
A törött kezű sportoló karkötővel kímélte a fájós kezét. A sebesült katona karkötővel érkezett haza.
3. Régies: Ruhaszalag, amellyel egy nő a ruhája bő ujját a csuklójához köti.
A menyasszony ruháján megkötötték a karkötőt. A karkötő nem hagyja lógni a ruha ujját.
Eredet [karkötő < kar (főnév I.) + kötő]
