Hiába szó jelentése
hiába (határozószó)
1. A célt el nem érve, eredmény nélkül, hasztalan.
A férfi hiába dolgozott, nem kapta meg a beígért pénzt. A fiú hiába próbálta meg kibékíteni a lányt, nem sikerült neki.
2. Reménytelenül; a siker, az eredmény, a haszon elérésének lehetősége nélkül.
A tanár tudta, hogy hiába próbálja megtanítani a lusta diákot, az úgysem fog tanulni. A lány hiába kéri az apját, az úgyse engedi el a buliba.
3. Ok nélkül, észszerű alap, indok nélkül, szükségtelenül.
A kutya nem ugat hiába, csakugyan idegen jön. Az igazgató hiába kiabál a beosztottjával, mert az nem hibázott.
4. Annak ellenére, hogy...; látszólagos ellentmondás kifejezése.
Hiába van nyár, a beteg mégis fázik. Hiába van pénze a bankban, most mégsem tud fizetni, mert nem fér a pénzéhez hozzá.
5. Népies: Ingyen, fizetség nélkül.
Nem adhatom az árumat hiába. Miért segítesz a szomszédnak hiába, soha nem adott az viszonzásul semmit.
Eredet [hiába < ómagyar: hiába < ősmagyar: heába, hiján (hiába, hiányban; „héjában”) < hiány]
Lásd még: héj
Nyelvtani adatok
Kifejezés
Minden hiába – (nincs értelme a további próbálkozásnak, kísérletezésnek).
Közmondás
Hiába fürdik a csóka, nem lesz hattyú belőle – (a bűnöző, tisztességtelen ember az is marad, hiába próbálja kimagyarázni magát).
hiába (indulatszó)
1. Nem csodáljuk; nem tehetünk róla, de így áll a dolog, ez a tény.
Hiába, aki fösvény, az kétszer költ. Hiába, aki lusta, nem jut előre az életben.
2. El kell ismerni; nem tagadhatjuk a tényt.
Hideg van, hiába, itt a tél. Szerelmes lett a lányunk, hiába, felnőtt már.
Nyelvtani adatok
Kifejezés
Csak hiába! – (a.) bármit mondanak is, akárki akármit mond is, mégis így van; b.) akár tetszik, akár nem, nincs más választás).
Lezárva 7K: 2011. december 15., 18:19
