Hűbéri szó jelentése
hűbéri (melléknév)
1. Történelmi: Földbirtok alapú (társadalmi rendszer, hatalom, nemesség), ahol a földbirtokosok (az uralkodó osztály) a földbirtokuk nagysága szerint részesedtek a hatalomból.
A hűbéri társadalom fő termelési formája a mezőgazdaság volt. A legnagyobb hűbéri főúr a király volt, hatalmának teljében neki voltak a legnagyobb földbirtokai is.
2. Történelmi: A földbirtok alapú társadalmi rendszerre jellemző, azzal kapcsolatos (viszony, társadalom, úr, függőség, termelés, gondolkodásmód).
A hűbéri gondolkodás a földben látta az igazi értéket. A falvakban sokáig éltek a hűbéri viszonyok az emberek között. A hűbéri rendszer azért hívható hűbérinek, mivel a földbirtokos azért kapta a birtokot örökölhető tulajdonként, mert hűséggel tartozott annak, akitől kapta (általában a királynak).
3. Vállalt ígérettel kapcsolatos (viszony, kötelezettség, tett, dolog), amely egy kapott földbirtok alapján alakult ki az adományozó (például a király) és az adományt megkapó személy (a nemes úr) között.
A nemes urat hűbéri kötelesség köti a királyhoz. A felségárulás egyben a hűbéri eskü megszegését is jelentette. A hűbéri viszony kialakulhatott egy nagyon gazdag földbirtokos és egy kisebb birtokkal rendelkező között is.
Eredet [hűbéri < hűbér + -i (melléknévképző)]