Hűbér szó jelentése
hűbér (főnév)
1. Történelmi: Birtok, amelyet az uralkodó vagy (fő)úr adományoz örökölhető használatra annak a szabad személynek, aki neki szolgálattal tartozik.
A hűbér tulajdonjoga az adományozóé maradt. A hűbérért cserébe kötelezettségek is jártak nemzedékről nemzedékre öröklődve. A királyi hűbér fejében a nemes ötven lovast állított harcba a király oldalán.
2. Történelmi: Kötelességteljesítés, ami a birtokért cserébe az adományozó uralkodónak, vagy más földesúrnak járt.
A hűbér nem csak a hűségesküt jelentett, hanem például katonáskodást, és igazságszolgáltatási függőséget is. Aki hűbérrel tartozott egy úrnak, afölött az adományozó úr ítélkezett.
Eredet [hűbér < hű (melléknév) + bér]
