Furmint szó jelentése
furmint (főnév)
1. A legjobban aszúsodó magyar szőlő, amely hosszúkás, legelterjedtebben sárgászöld bogyójú, nagy fürtű, későn érő szőlőfajta, illetve az ezt termő szőlőtő. Levele alig tagolt, olyan hosszú mint széles, vastag szövetű, erős, zsíros tapintású, kissé hólyagos felületű.
A furminton belül megkülönböztethetünk sárgászöld, piros és változó furmintot. A legelterjedtebben termesztett a sárgászöld vagy fehér furmint későn, októberben aszúsodik. A hosszú napos ősz nagyon jó a furmintnak. A furmint magyarországi termőterülete több mint négyezer hektár, és ezzel a második legnagyobb területen termesztett szőlőfajta.
2. Bor, amelyet ebből (1) a szőlőből készítenek. Az aszúbor testességét, gerincét adja, de önmagában nem készítenek belőle aszút, hanem rendszeresen keverik muskotállyal és/vagy hárslevelűvel, amelyek az ízeket, a gyümölcsösséget adják a bornak.
A jó minőségű szőlőből hagyományos eljárással készült és érlelt tokaji furmint világhírű. A furmint illatos, kifejezetten kemény bor. A desszert mellé furmintot ittak a vendégek.
Eredet [furmint < középmagyar: furmint, formint (furmint) < latin: frumentum < fruimentum, frugimentum (termés, gyümölcs) < fruges, frugis, fructus (gyümölcs, „ízletes”) < fruor (élvez)]
