Furkó szó jelentése
furkó (főnév)
1. Bunkó; ütésre használt nehezített, általában kiszélesedő rész, ami egy bot, husáng végén van.
A gyalogos katonák egy része kard helyett furkóban végződő husángot tartott a kezében. Harcmodoruk lényege, hogy a furkóval csaptak le az ellenségre.
2. Az egész bot, amelynek nehezített, általában kiszélesedő, ütésre használt rész a vége.
Az őr kezében egy furkót tartott, mivel lőfegyvere nem lehetett. A gazda kezében egy furkóval ment a gyanús zajok forrását rejtő fészer felé.
3. Átvitt értelemben: Durva személy, aki illetlen, sértő modorával tűnik ki.
– Hogy tudtál hozzámenni egy furkóhoz – sopánkodott az anya a lányának. – Amikor udvarolt, akkor még nem volt furkó – válaszolta szomorúan a nő.
4. Régies: Buzogány feje, a sújtófegyver nehéz, ütésre használt vége.
A lovas szöges furkóval ellátott buzogányt lengetett a kezében. Az lesújtó karja a furkóval találta el az ellenség sisakját.
5. Régies, népies: Nagyobb nyeles tuskó, amelyet döngölésre, karó beverésére használnak.
Az emberek fogták a furkókat és nekiláttak a szérű földpadlójának döngöléséhez. A szőlősgazda az új telepítésű tőkék mellé furkóval karókat vert le.
6. Tájszó, régies: Idomtalan kisütött tészta, amely barna- vagy kukoricalisztből készült ragacsos vagy keletlen gombóc, kenyér.
A szegény ember egy furkót vett maga elé, és abból szelt magának ebédre. A furkó nem csak keletlen, de még sótlan is volt.
Eredet [furkó < ómagyar: furkó (vastagodás, görcs egy faágon) < latin: furca (ágvilla)]
