Diakónus szó jelentése
diakónus (főnév)
1. Vallás: Szerpap; a katolikus és görögkeleti egyházban áldozópappá még nem szentelt pap; az egyházi rend (egyházi szolgálatot teljesítő papok, püspökök, bíborosok) szentségének első fokozata. Önállóan misét nem mutathat be, de keresztelhet, áldoztathat és temethet.
A misén két diakónus segített a püspöknek. A diakónus olvasta fel az evangéliumot a misén, de az utána következő szentbeszédet már a püspök tartotta.
2. Nem lelkészi személy; protestáns egyházaknál lelki gondozást, szociális és nevelő munkát hivatásszerűen végző, erre képesített személy.
A diakónus az otthonaikban meglátogatta a közösség időseit. A diakónus elbeszélgetett az utcán kéregető otthontalannal.
3. Szegényeket gondozó szolga az őskeresztények korában.
A diakónus önzetlenül végezte munkáját. Az öregnek egy diakónus mentette meg az életét.
Eredet [diakónus < görög: diakonosz (egyházszolga < szolga) < konisz (gyors)]
