Diák szó jelentése
diák (főnév)
1. Iskolai tanuló, főleg középiskolába járó fiú.
A diák nyaranta egy hónapot dolgozik, hogy legyen saját pénze vakációzni. A diákok szeptemberben kezdik az iskolát.
2. Felsőfokú oktatási intézmény hallgatója.
A fiam még mérnöknek tanuló diák. A diák a vizsgájára készül a könyvtárban.
3. Vallás: Egyházi főiskolai hallgató, tanuló református lelkész, akit egy nagy egyházi ünnep alkalmából igehirdetésre hív meg egy gyülekezet.
A diák szépen beszélt a karácsonyi istentiszteleten. A diákot visszavárják húsvétkor is.
4. Régies: Szellemi munkát végző személy, főleg hivatalnok vagy tanító.
A bíró fia diáknak ment, mint az apja. Az orvos is deák, hiszen latinul beszél a betegségekről.
5. Régies: Írástudó hivatalnok; a középkorban hivatalokban, fejedelmi vagy főúri udvarokban írásbeli teendők ellátására alkalmazott, a betűvetéshez jól értő, rendszerint fiatalabb férfi.
A diák fogta a tollát és belemártotta a tintába, majd levelet írt az ura megbízásából. Amikor a diáknak nem volt más feladata, könyveket másolt.
6. Elavult: Latin nyelv; az ókori római nyelv, amelyet tudományos vagy hivatalos nyelvként használtak.
A pap hivatásánál fogva jól beszélte a deákot, meg a görögöt is. A deák hosszú évszázadokon át olyan nyelv volt, amit minden iskolázott ember értett.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
