Csatabárd szó jelentése
csatabárd (főnév)
1. Történelem: Kézi fegyver. Rövid nyelű, széles pengéjű középkori harci eszköz, ütőfegyver.
A gyalogos katonák csatabárddal is harcoltak. A csatabárd a páncélon keresztül is sérülést, törést okozott.
2. Történelem: Baltaszerű kézifegyver, amelyet észak-amerikai indiánok használtak.
Az indián meglendítette a csatabárdot, és lesújtott. A csatabárd ellen alig lehet védekezni.
Eredet [csatabárd < csata + bárd (főnév I.)]