Csat szó jelentése
csat (főnév)
1. Rögzítő eszköz. Főleg övön, szíjon, cipőn, táskán, hátizsákon, ruha pántján levő hajlékony tárgy két részének, két végének összekapcsolására, összébb szorítására használt, rendszerint fémből, csontból készült, rögzíthető lapból vagy nyelvvel, pecekkel ellátott keretből álló, néha díszesen megmunkált eszköz.
A katonának a fegyvernemére jellemző csat volt az övén. A lány ünneplő cipőjén egy nagy csat volt díszítésként. A nő a táskája csatjával babrált zavarában.
2. Kapocs, amit régi könyvek táblájára szereltek; ritkán díszkötésű könyveknél ma is alkalmaznak ilyet.
A könyvtáros összecsukta a régi kódexet, és a csatját bekapcsolta. Az öregasszony kinyitotta az imakönyve csatját.
3. Hajrögzítő eszköz. Szaruból, műanyagból, ritkábban fémből készült, főleg női hajfürtök összefogására való fésűszerű, vagy két mozgatható rész közötti rúgóval szerelt eszköz.
A lány hosszú haját egy csattal fogta lófarokba, és úgy ment el a vásárba. A vásáron egy új csatot vett neki a kedvese.
Eredet [csat < ómagyar: csat, csatt < ősmagyar: csatla (kapocs) < dravida: sattam (kapocs < kötő)]
