Csapadék szó jelentése
csapadék (főnév)
1. Légköri jelenség. A levegőben levő vízpára kiválásából származó, cseppfolyós vagy szilárd állapotban a földre hulló víz: eső, harmat, dér, hó, jég.
A csapadék minősége függ a légrétegek hőmérsékletétől. Ősszel sok csapadék hullik.
2. Lehullott víz mennyisége. Meghatározott területre hullott, rendszeres megfigyelés alapján mért, bizonyos időre megállapított és milliméterekben kifejezett vízmennyiség.
A csapadék a mai napon 30 milliméter volt. A sivatagban az évi csapadék átlaga kevesebb mint 250 milliméter.
3. Kémia: Kivált szilárd anyag, amely adott oldatból fizikai vagy kémiai hatás folytán különül el.
A gipsz vizes oldatából szesz hozzáadásával csapadék alakjában válik ki a gipsz. A kivált csapadék nem oldódik fel újra a folyadékban.
Eredet [csapadék < csap (ige) + -adék (főnévképző)]
