Bunkóz szó jelentése
bunkóz (ige)
1. Fadarabbal lever; vastag bottal üt.
A szőlőkarókat jó mélyen a földbe bunkózzuk. A játékos messzire bunkózta a labdát.
2. Durván nevez; mást ostoba, sértő embernek tart, és ezért „bunkó” elnevezéssel beszél róla.
A nő felháborodottan bunkózta a vele szemtelen férfit. Engem nem bunkózott, mert udvarias voltam vele.
3. Neveletlenül viselkedik; nagyon sértő módon cselekszik és beszél.
A fiad nem segített semmit, csak bunkózott és elment valahová. Nem elég, hogy illetlen volt, még bunkózott is, amikor rászóltam.
Eredet [bunkóz < bunkó + -z (igeképző)]