Bűbáj szó jelentése
bűbáj (főnév)
1. Átvitt értelemben: Ellenállhatatlan hatás; lenyűgöző erejű, megmagyarázhatatlan vonzerő.
A tengeri naplemente bűbája elvarázsolta a tengerparton sétálókat. A kisváros középkori főterének bűbája tömegesen vonzotta a turistákat a világ minden tájáról.
2. Átvitt értelemben: Elragadó szépség. A nézőt, hallgatót rabul ejtő, vonzó üdeség, elbájoló kedvesség.
Az operaénekes hangjának bűbája magával ragadta a közönséget. A táncos mozdulatainak bűbája elvarázsolta a nézőket.
3. Régies: Természetfeletti kapcsolat megnyilvánulása. Varázslattal egy személyhez, tárgyhoz kapcsolt kötés, kívánság, amely ezután természetfeletti hatással lesz egy személyre, dologra vagy a tárgy használójára.
A boszorkány a lány kérésére szerelmi bűbájt bocsájtott a legényre. A bűbáj hatott, mert a fiú egész éjjel a lánnyal álmodott.
Eredet [bűbáj < bű (főnév) + báj]
