Bű szó jelentése
bű (főnév)
Elavult: Igézet; varázslattal egy személyhez, tárgyhoz kapcsolt kötés, kívánság, amely ezután természetfeletti hatással lesz a személyre, dologra, vagy a tárgy használójára.
A javasasszony a lány könyörgésére szerelmi bűt mondott a legényre. A bű hatott, mert a legény néhány órán belül különös szépségűnek látta a lányt.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.