Bőgés szó jelentése
bőgés (főnév)
Erős, mély hang, amelyet kiad a szarvasmarha, szamár vagy más állat; megszólalás ilyen hangon.
Az oroszlánok bőgése messze hallatszik az afrikai vadonban. A gazda felfigyel a tehén éhes bőgésére az istállóban.
Eredet [bőgés < bőg + -és (főnévképző)]