Bőg szó jelentése
bőg (ige)
1. Elnyújtott hangot hallat szarvasmarha, szamár, némelyik vadállat. Ez a hang tompán, mélyen, erősen és panaszosan hangzik.
Oroszlánok bőgnek az afrikai vadonban. A tehén éhesen bőg az istállóban.
2. Hangosan sír egy gyerek, torkaszakadtából vagy nagyon elkeseredve.
Az édesanyát nagyon zavarta, hogy miért bőg olyan sokat a gyereke. A tanítónő odament ahhoz a gyerekhez, aki hangosan bőgött az udvaron.
3. Átvitt értelemben: Erős hangon ordít, durván kiabál vagy énekel egy ember.
A részeg társaság a kocsmából kijőve az utcán bőgött tovább. A férfi felindulásában egy nagyot bőgött.
4. Átvitt értelemben: Mély, erős hangot ad egy jelenség, amely tompán morajlik, zúg.
A tengeri viharban vitorlát tépve bőg a szél. Az áradat csak úgy bőg, ahogy átszakítja a gátat.
Eredet [bőg < ómagyar: bőg < bő (hangutánzó) + -g (igeképző)]
