Bérenc szó jelentése

bérenc (főnév)

1. Haszonleső személy. Jutalomért, anyagi előnyökért, akár aljas cél érdekében adott személy (csoport) szolgálatába szegődő személy; az, aki haszonlesésből vagy szolgalelkűségből eladja magát és becsületét.

A titkosrendőrség bérencei követték a megfigyelendő férfit egész nap. A média egy hősből képes bérencet csinálni azzal, hogy a személy korábbi célját gonosznak, megvetendőnek feketíti be.

2. Elavult: Felfogadott béres. Adott időre, célra foglalkoztatott, bérért dolgozó személy.

A bérencek szorgalmasan dolgoztak a cipészmesternél. A gazda bérencei kint dolgoztak a földeken.

Eredet [bérenc < bér + -e- (kötőhang) + -nc (főnévképző)]

Lezárva 7K: 2011. április 7., 09:56