Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Ár szó jelentése

ár, árak, ára (főnév I.)

Change my money.jpg

Áru pénzben kifejezett értéke. Pénzösszeg, amiért cserébe az a dolog megkapható.

Amikor leárazás van, az árak alacsonyabbak. Áruhiány esetén az árak növekszenek.


Eredet: [ár < ősmagyar: ára (értékes, drága) < dravida: ár, aru (ér, ár)]


További részletezés

1. Külön pénzösszeg; egy árucikkért kapott vagy arra szánt pénz.

Az idei búza árát a házra teszem félre. A vásárló külön tárcában vitte magával a kocsi árát.


2. Gyakorlati vagy erkölcsi érték, amelyet bizonyos haszonért, előnyért vagy szellemi értékért cserébe kell adni.

A tisztességnek nagy ára van. A hűtlen férfi nagy árat fizetett félrelépéséért: tönkrement a kapcsolata a kedvesével. A szabadságnak ára van: sokszor meg kell küzdeni érte.


3. Kockáztatott érték, amelyet az illető feláldozhat egy cél érdekében.

A hősök élete nagy ár volt a vár megvédéséért. A család nyugalma volt a vendégfogadás ára.


4. Várható veszteség, megoldással járó kockázat egy cél elérése során.

Sok feláldozott éjszaka volt a diplomám ára. Kemény küzdelem volt a győzelem ára.


Nyelvtani adatok

Csak a Reklámmentes WikiSzótár.hu előfizetői számára használható funkció. Bejelentkezés >>>

Kifejezések

Árán – (cél elérése érdekében feláldozva a szóban forgó dolgot).


Borsos/paprikás áron – (nagyon drágán).


Felhajtja/felveri az árát – (ügyeskedve eléri, hogy mindenhol drágábban értékesítsék).


Felszabadítja az árát – (addig előírásokkal szabályzott, egységesen fizetendő összeget megváltoztathatóvá tesz).


Lesrófolja az árat – (lealkudja a fizetendő összeget).


Mást/másról beszél, mint Bodóné, mikor a bor árát kérik – (eltereli a szót, figyelmet a témáról).


Megadja az árát (a.) kifizeti a kért összeget; (b.) Átvitt értelemben: megbűnhődik érte, alaposan ráfizet).


Örök áron – (egyszer fizetendő teljes összegért véglegesen – ellentétben a részletekkel vagy bérléssel).


Semmi áron – (semmiképpen, semmilyen körülmények között).


Utolsó ár – (alku során az az összeg, amelyen már biztosan nem fognak változtatni; a legkisebb vagy legmagasabb elfogadható összeg).



ár (melléknév I.)

Adott összeget érő; a szóban forgó ellenértéknek megfelelő összegbe kerülő.

Öt forint ár haszon sincs rajta. Tíz forint ára zöldséget vettem.



ár, árak, árja (főnév II.)

Flood.jpg

Áramló víztömeg, folyóvíz. A rendes medrében folyó, áramló víz egésze.

A parton ülve néztük, ahogy lassan folyik az ár. A csónakot lassan elsodorta a parttól az ár.


Eredet [ár < ősmagyar: ár, bár (áradat) < dravida: vár (árad, ömlik) < sumér: a (víz) + ara (menés)]


További részletezés

1. Pusztító árvíz, amikor a folyó áramló vize kilép a szokásos medréből, és nagyobb területet is elönt.

Tavasszal a hóolvadás miatt jön az ár. Nyaranta is jöhet az ár, ha előtte sokat esik az eső.


2. Erős sodrás; vízfolyás leggyorsabban mozgó része.

A hegyi folyóknak erős árja van középen. A hajó a folyó szélén halad fölfelé, hogy az ár ne lassítsa.


3. Víz mozgása, lassú áramlása.

Az evezős pihent és hagyta, hogy a csónakot vigye az ár. A tengereknek is van árja, amikor benne vagyunk egy áramlatban.


4. A tengerszint ismétlődő emelkedése; dagály. Tengerek, óceánok partjainál a víztömeg rendszeres emelkedése, amely a partokat jobban elönti.

Reggel a halászok az árral mennek ki. Amikor jött az ár, a homokban megbúvó kagylók újra vízhez jutottak.


5. Átvitt értelemben: Kifogyhatatlannak sokaság; rendkívül bőséges megnyilatkozás.

Az asszonyból dőlt a panaszok árja. A gyerekeket elöntötte a vidámság árja, amikor meglátták az ajándékokat.


6. Átvitt értelemben: Mindent elöntő baj, amely sorozatosan, több területen jelentkezik.

Egy szegény ember egész életében küzd az örök gondot okozó ár ellen. Az ártól csak a kitartó munka és összetartás képes megvédeni egy közösséget.


7. Állandó változás; meg nem állítható folyamat, múlás.

Az idő árja eltünteti a rossz emlékeket. A sors árja sokszor messze sodorja egymástól az embereket.


8. Túlnyomó többség; közvélemény, közhangulat, vagy az általuk irányított események lehengerlő ereje, hatása.

Könnyebb igazodni az árhoz, mint szembeszállni sokak tévhitével. A filmrendező engedett az árnak, és inkább reklámfilmeket készít, mert azokat jól megfizetik.


Nyelvtani adatok

Csak a Reklámmentes WikiSzótár.hu előfizetői számára használható funkció. Bejelentkezés >>>

Kifejezések

Ár ellen úszik – (szembefordul a közvéleménnyel).


Ár és apály – (Átvitt értelemben: a jó és balszerencse váltakozása).


Könnyek árja – (erős könnyezéssel járó hosszas sírás).


Sodródik/úszik az árral – (megalkuvó módon alkalmazkodik, meggyőződés nélkül elfogadja a közfelfogást).


Vérnek árja – (a.) a vér keringése; (b.) Átvitt értelemben: hirtelen izgalmi állapot egy érzelem, indulat miatt).



ár (főnév III.)

Ár3.jpg

1. Bőrt átlyukasztó szerszám. Vastag anyag átlyukasztására használható szerszám, amely tömzsi nyélből és szögnagyságú (egyenes vagy elgörbített) fémhegyből áll.

A cipészmester ügyesen bánt az árral. Előbb egy árral szúrjuk át a vastag ponyvát, aztán tűvel varrjuk össze, a lyukat használva.


2. Nyomdászat, régies: Hegyes szerszám a nyomtatáshoz szedett ólombetűk szétfeszítésére, kiemelésére.

Az ár rongálja a betűt. Csak árral lehetett leszedni az első néhány sort a nyomólemezről.


Eredet [ár < ősmagyar: árr, árt (ár, tű) < dravida: ár, árb (hegy, él)]



ár (főnév IV.)

Land2.jpg

Területmérték. Száz négyzetméternek megfelelő terület.

A telek tizenkét ár nagyságú. Egy hektárban száz ár van.


Eredet [ár < latin: area (sík terület)]



ár (melléknév IV.)

Száz négyzetméteres kiterjedésű (terület).

Húsz ár földön kukorica terem. Néhány ár legelőt bevetetlen hagytunk.



-ár, -ér (főnévképző)

1. Az említett (dologgal kapcsolatos) szakma művelője; az említett szakma.

futár, csiszár, olvasztár, vezér, tanár

Egy pincér mindig legyen tiszta és udvarias. A tüzér megtölti a löveget.


2. Az említett cselekvéssel, jellemzővel leírható dolog.

sajtár, tölcsér (tölt + -ér), csillár (csillog + -ár), huszár

A füzér elkészítéséhez nagyon vékony tű kell. Az asszony egy sajtárba feji meg a tehenet.



-ár, -ér (melléknévképző)

Az említett cselekvéssel, jellemzővel leírható.

kopár, szikár, pucér (puc(ol)-ér)

A szakadár csoport leszakadt eredeti nagyobb szervezetéből. Egy sivár tájon alig esik az eső.


Eredet [-ár, -ér < dravida: -ár (-ó, -ő; melléknévképző)]


Lezárva 7K: 2011. május 22., 20:34




WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)