Krákog szó jelentése
krákog (ige)
1. Erős, rekedtes hangot ad ki a torkán keresztül; egy személy rendszerint a torkára ülepedett nyál, lepedék, oda került ingerlő anyag eltávolítására a levegőt hirtelen kipréselve, többször egymás után erős, rekedtes hangot hallat.
Az erős dohányos gyakran krákog. A betegnek fáj a torka, ezért krákog.
2. Erős, rekedtes hangon figyelmeztet, helytelenít; egy személy rekedtes hanggal nemtetszését nyilvánítja ki.
A vizsgáztató tanár krákog, mert segíteni akar a diáknak. A diák észreveszi, hogy miért krákog a tanár, és kijavítja az előbb elhangzottakat. A fiatalok beszédét meghallva rosszallón krákog a nagymama.
3. Rekedtes hangon közöl, mond egy dolgot; szóban kifejezi a gondolatát, miközben többször erős, rekedtes hangot ad ki.
– Hűh! de keserű orvosság! – krákogja a beteg. – Ne krákogj, nem lehet érteni, hogy mit beszélsz.
Eredet [krákog < krák (hangutánzó) + -og (igeképző)]
