Kerékkötő szó jelentése
kerékkötő (főnév)
1. Átvitt értelemben: Akadályozó személy, aki a munkát, haladást, fejlődést lassítja, nehezíti, mert más, vagy éppen ellentétes a szándéka, érdeke.
A vállalkozás indításakor előbb meg kellett küzdeni a hivatalok kerékkötőivel. A csoporton belül előbb-utóbb kerékkötő lesz az, aki nem a csoport céljaiért tevékenykedik, hanem csak a saját hasznát lesi.
2. Régies: Szekér fékje; egy lovaskocsi kerekét lejtőn lefelé menet közben megakasztó eszköz, kötél vagy rúd, amely nem hagyja, hogy a kocsi túl gyorsan és veszélyesen guruljon le.
A fával rakott szekeret nem indítjuk le a hegyoldalról legalább két kerékkötő nélkül. A szekér fakerekének küllői között átdugott karvastagságú fa tökéletesen megfelel kerékkötőnek. A lejtő alján leszedtük a kerékkötőt.
