Követség szó jelentése
követség (főnév)
1. Kettős bírsági követelés.
2. Követi hivatal, állapot.
Elvállalta a követséget.
3. Követi minőségben való küldetés.
Követséggel megbízott valakit.
Követségbe megy.
4. A követ és alárendeltjeiből álló személyzet.
A diplomatai viszony megszakadva, az egész követség eltávozott.
5. Az az épület, ahol egy állam követe lakik.
A francia követségen lakik.
Eredet [követség < követ (főnév) + -ség (főnévképző)]