Gyógyít szó jelentése
gyógyít (ige)
1. Helyes életműködést visszaállít, kóros testi folyamatot visszafordít és az eredeti, élettanilag hibátlan testi működést helyreállítja. A csereáramlások, életfenntartó folyamatok kellő működését korrigálja és fenntartja, hogy a szervezet utána önállóan tovább működjön, sőt javuljon az ideális felé közelítve. A folyamatot elősegíti (de nem pótolja) a fizikai segítség, a testi kezelés, ápolás.
Az ember immunrendszere gyógyítja meg a testet. A természetgyógyász táplálkozási előírással segíti azokat a folyamatokat, amelyek a testben gyógyítanak. A jókedv és újabb célokra törekvés is gyógyít.
2. Kóros testi folyamatot kezel; betegséget, rendellenesen működő szervet, hibát, kóros elváltozást bizonyos eljárások vagy hatóanyagok alkalmazásával rendbe hozni, megjavítani, megszüntetni törekszik, vagy az elmúlásának irányába segít. Testi tüneteket enyhít, illetve enyhíteni igyekszik.
Az orvos különféle hatóanyagokkal gyógyít. A fejfájást fájdalomcsillapítóval gyógyítják az emberek. A szívbetegségek egy részét műtéttel gyógyítja a sebész.
3. Az egészség helyreállítását elősegíti; olyan vitamint, ásványi anyagot, hatóanyagot, életmódot, táplálkozási előírást, testmozgást előír, bevesz, illetve használ, megtesz, amely hatékony eszközként segíti a szervezet felépülését egy kóros folyamatból, betegségből.
Az angolkórt a D-vitamin gyógyítja. A napsugár gyógyítja a tüdővészt. A gyógytornász speciális gyakorlatokkal gyógyítja a kevésbé mozgó végtagot.
4. Átvitt értelemben: Rossz lelkiállapotot enyhít; fájdalmas, szomorú lelkiállapotot enyhít, rá enyhítő hatással van, illetve rendbe hoz, megszüntet.
A céltudatos elfoglaltság gyógyítja a bánatot. Az időről azt tartják, hogy gyógyítja a lélek sebeit.
Eredet [gyógyít < gyógy + -ít (igeképző)]
