Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Géniusz szó jelentése

géniusz (főnév)

Rendkívüli tehetség, zseni. Kiemelkedő megfigyelési és gondolkodási képességgel rendelkező személy, aki a különlegesen jó ötleteit, megoldásait képes kitartó munkával valóra váltani.

A géniusz a legnehezebb feladatot is meg tudta oldani. A jó vezető olyan géniusz, aki minden körülmények között sikerre viszi a céget.


Eredet [géniusz < latin: genius (szellemi képesség, szellemiség < emberi szellem < teremtőképesség) < geno (nemz, szül) < görög: gennao (nemz, teremt)]
Megjegyzés: A római néphit szerint a „géniusz” az ember szellemi, „isteni” lénye (az „én”), aki az anyagi testet az élet kezdetétől annak végéig kíséri, majd a világosság országába tér vissza és tovább él.


További részletezés

1. Az alkotó értelem; az ember lelki, értelmi képességeinek összessége, amely maradandó alkotásokat hoz létre.

A befutott művész költői géniusza már korai verseiben megmutatkozott. A színész karakteralakító géniusza legjobban filmjeiben nyilvánult meg. A géniuszhoz egy százalék ötlet kell, és még 99 százalék munka.


2. Vallás: Jóságos szellem az ókori rómaiak vallása szerint, aki a fogantatástól kezdve egész életén át védi az embert.

A hadvezér bízott géniuszában, hogy ebben a csatában is győzelemre segíti őt. A géniusz nem hagyta cserben most sem, a nehéz küzdelemben végül győzelmet aratott.


3. Művészet: Jelképes alak a szobrászatban és festészetben, akit a görög–római mitológiából vettek át szárnyas ifjú képében.

A szabadság géniusza tartotta a fáklyát a képen. A szobor a hűség géniuszát ábrázolta.


4. Átvitt értelemben: Elvont fogalom megtestesítője, például az erő, igazság, szépség jelképe.

Az ihlet géniusza szállta meg a művészt. Az igazság géniusza adott tanácsot a bírónak az igazságos ítélet meghozatalakor.


5. Vallási: Őrszellem; régi vallásos hit szerint az emberen, főleg gyermeken őrködő, őt óvó védőszellem, őrangyal.

Az anya bízott gyermeke géniuszában, amikor elengedte apjával a hosszú útra. Az úton átszaladó gyereket megvédte a géniusz a gázolástól.


6. Régies: Ihlet, sugallat; misztikus, rejtélyes vagy homályos belső ösztönzés, illetve ilyen ösztönös lelki, szellemi, érzelmi kényszer.

A festőt megszállta a géniusz, és egy teljesen új stílusú képet festett. Az író egy éjszaka befejezte regényét a géniusz hatására.


Lezárva 7K: 2011. október 13., 17:01




WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)