Bárd szó jelentése
bárd (főnév I.)
1. Vágószerszám, amely rövid fanyélre erősített hosszabb, széles, egyenes pengéjű acélból készült. Fa durva megmunkálására, egyengetésére, illetve hús vagy csont feldarabolására használják.
Az ács fogta a bárdját és nagyot sújtott a gerendára. A hentes bárdja alatt nagyot reccsent a csont.
2. Történelem: Kézi fegyver. Rövid nyelű, széles pengéjű középkori harci eszköz, ütőfegyver.
A gyalogos katonák bárddal is harcoltak. A bárd a páncélon keresztül is sérülést, törést okozott.
3. Történelem: Kétélű vágófegyver; fejszéhez hasonló, két széles élű fejjel ellátott, nyeles kézifegyver. Gyakran a halálraítélt lefejezésére szolgált.
A bárd fenyegetően megcsillant a hajnali napfényben, amikor az élét ellenőrizték. Amint lesújtott a bárd, az emelvényt körülvevő tömegben többen az arcuk elé kapták a kezüket.
Eredet [bárd < ómagyar: bárd < germán: bard, barte (balta) < bar (vág)]
