Köböl szó jelentése
köböl (főnév)
1. Dongákból vagy kivájt faderékból készített edény, káva.
A kút köböle.
2. Szemes tárgyak, (gabona, kukorica, dió) mérésére szolgáló űrmérték, 4 vékát, vagy 140 iccét foglalva magában.
Egy köböl kukorica, gabona.
3. Egy negyedrész akónyi mérték, másképp veder.
Egy köböl bort vett.
4. Hat négyzetlap által határolt térmérték, melynek széle, hossza, magassága egy-egy öl.
Eredet [köböl < köb + öl (főnév II.)]