Puszta szó jelentése
puszta (főnév)
1. Füves mezőség¤; fűvel benőtt óriási sík földterület, ahol a fák alig telepedtek meg, és nincs semmi jelentős mezőgazdasági érték. Szeles, száraz alföldi vidék, amelynek talaja nem termékeny, ezért lakatlan, műveletlen. Főleg állatok legeltetésére, tenyésztésére használják. Ma már nagyrészt természetvédelmi terület, ahol sok ritka, védett növényfaj és állatfaj él.
A pusztán lovak robognak. A magyar Alföld egy nagy puszta. A pásztorok a pusztán őrizték a nyájat.
2. Kopár terület; nagy kiterjedésű, száraz, egyhangú, terméketlen, homokos vagy köves vidék.
A Biblia szerint a zsidók a pusztában vándoroltak negyven éven át. A világnak hátat fordított ember a pusztában találta meg lelki nyugalmát.
3. Átvitt értelemben: Mezőgazdasági település, amely a tanyánál nagyobb. Fő épülete a földbirtok tulajdonosának kastélya, az ehhez kapcsolódó gazdatiszt háza (aki a gazdaságot irányította), a cselédlakások, az istállók és más mezőgazdasági célt szolgáló építmények.
A vadászatról a pusztára érkeztek vissza az urak. A pusztán elég dolgos volt az élet. Mára sok puszta elnéptelenedett.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.