Ok szó jelentése
ok (főnév)
1. Kiváltó tényező¤, amely eseményeket, változásokat indít el, a korábbitól eltérő állapotot hoz létre, és következményhez vezet. Az okot ismerve könnyen találunk megoldást, és elkerülhetünk a káros hatásokat.
A nő félelmének oka egy kisegér volt. A betegség oka vitaminhiány is lehet. A siker egyik oka az alapos felkészülés. A tanuló késésnek oka a késői lefekvése volt.
2. Következmény kiváltója. A fizikai világban végbemenő mozgás, változás, történés előidézője; előzmény, amelynek szükségszerű (vele kölcsönhatásban levő) következménye van.
Az ember keresi a kiváltó okot. Ha megvan az ok, megvan a magyarázat is.
3. Felhasznált ürügy; következmény kiváltójának tekintett előzmény, ami további káros cselekedetek magyarázatául szolgál, és annak jogosságát kívánja alátámasztani.
A második világháború európai kitörésének közvetlen oka egy rádióadó „lengyel” megtámadása volt. Csak valami okot keres arra, hogy beleköthessen. Nehéz volt valami hibát találnia, ami okot szolgáltatna arra, hogy beavatkozzon az életébe.
4. Jövőbe kihelyezett szándék; egy jövőbeli időpontra szóló elhatározás, amely hatást vált ki.
A mai munkámnak az az oka, hogy egy év múlva szeretnék egy jól használható magyar szótárral rendelkezni. Az épelméjűség: az ok pontos kijelölése.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
