Ösvény szó jelentése
ösvény (főnév)
1. Kitaposott gyalogút a természetben, amelyen nincs növényzet és más akadály. Gyalogosok által rendszeresen használt keskeny földút egy erdőben, parkban, mezőn, amelyet sok járás alakított ki, és amelyen könnyebb járni, sétálni, mint a környezetében levő füvön, vagy laza talajon.
Az ösvényt a kirándulók tapossák ki. A hegyi ösvényen állatok is járnak.
2. Átvitt értelemben: Mozgási nyomvonal, amelyen anyag áramlik, vagy egy test, jármű halad.
A víz ösvényt talál magában a sziklák közt. A kerékpáros egy számára kijelölt ösvényen halad végig az úttest szélén.
3. Átvitt értelemben: Határozott irány, amely egy cél felé visz, és megfelel a haladást elősegítő és biztosító elveknek.
A lovag az erény ösvényén haladt életében. A sikeres ember nem tér le a becsület ösvényéről.
Eredet [ösvény < ómagyar: ösvény < oson + -vény (főnévképző)]
