Áll szó jelentése
áll (ige)
Lábaira nehezedve nem mozdul. Ember, vagy állat a testével felmagasodva talpon marad. Nem lép, nem ül, nem fekszik, hanem egy helyben vár. Magas tárgy függőleges helyzetű, és nem dől el.
A katona az őrhelyen feszesen áll. A sarkon néhány ember áll és beszélget. A fa hajlongva áll a viharban. A szekrény a szobában áll.
Eredet [áll < ómagyar: áll < ősmagyar: alje (áll) < dravida: nillu, nil (áll)]