Áll szó jelentése
A lap korábbi változatát látod, amilyen Zsoltti (vitalap | szerkesztései) 2024. október 17., 09:30-kor történt szerkesztése után volt.
áll (ige)
Lábaira nehezedve nem mozdul. Ember, vagy állat a testével felmagasodva talpon marad. Nem lép, nem ül, nem fekszik, hanem egy helyben vár. Magas tárgy függőleges helyzetű, és nem dől le, nem borul fel.
A katona az őrhelyen feszesen áll. A sarkon néhány ember áll és beszélget. A fa hajlongva áll a viharban. A szekrény a szobában áll.
Eredet [áll < ómagyar: áll < ősmagyar: alje (áll) < dravida: nillu, nil (áll)]
