Fájdalom szó jelentése
fájdalom (főnév)
1. Testi kényelmetlenség érzete. Az a gyötrő testi érzés, ami egy testrészben vagy testtájban tompán vagy élesen, zavaróan kellemetlenül jelentkezik. Ez felléphet hirtelen, nyilallásként, vagy tompa nyomásként, sajgásként.
A többféle fájdalom közül a legrosszabb a fogfájás. Sokan szenvednek gyakori fejfájásban, amikor a fájdalom az egész napot végigkísérheti, pedig némi sótól gyorsan elmúlhat. A fájdalom több figyelmet vonz a sérült testrészre, ezért gyógyító hatása van.
2. Túl erős érzéklet, amelyet nehéz elviselni. Olyan erős külső behatás, amelyet már rossz érezni, vagy nem is lehet érzékelni.
A vakító fény a fájdalom határát is eléri, ezért elfordulunk tőle. A nagyon erős nyomás és erős zaj is fájdalmat okoz. Túl erős fájdalom hatására már nem is vagyunk képesek érzékelni azzal a testrésszel, figyelmünket elvonjuk onnan, azaz elzsibbad, illetve tartósan érzéketlenné válik. Egy szélsőségesen erős behatás nem csak fájdalmat okoz, hanem a figyelem teljes elvonását, azaz öntudatlanságot.
3. Lelki nyomasztó érzés. Különösen (nagy) veszteség utáni fájó, mardosó, gyötrő érzés, ami nagy bánattal, levertséggel, kilátástalansággal jár.
A rokonok osztoztak az özvegy fájdalmában. Amikor csalódunk valakiben, nagy fájdalmat érezhetünk.
4. Elutasító érzés. Visszautasítás kimutatása, hogy egy milyen szenvedés, kínzó gyötrelem megtenni vagy átélni egy cselekvést.
Az inasnak a műhely kisöprése kezdett fájdalom lenni. Mintha a fogát húznák, úgy tükröződött az arcán a fájdalom, amikor arra kérték, maradjon még bent túlórázni.
Eredet [fájdalom < ómagyar: fájdalom < fáj + -dalom (főnévképző)]
