Szabály szó jelentése
szabály (főnév)
1. Viselkedést megszabó rend, szokásokban élő vagy írásban rögzített alapelv. Ez megszabja, meghatározza az ember magatartását, viselkedését, társasági eljárásának módját.
Az udvariassági szabályok betartása a jó modor alapja. A szabályokat már gyerekkorunkban megtanuljuk. A szabályok betartását joggal várjuk el egymástól.
2. Rendet meghatározó utasítás, amely egy gyakorlati tevékenység, cselekvési mód, ügykezelés menetét határozza meg.
A szabályok szerint kell beadni a hivatalba a kérvényt. Az ügyintézés a szabályok betartásával kiszámítható időn belül hozza meg a döntést az ügyben.
3. Tapasztalati törvényszerűség, amely sok hasonló eset alapján a természet rendjéből, tapasztalati tényekből elvont rendszerező elv, vagy egy tevékenység számára irányító erejű megállapítás; általános elméleti vagy gyakorlati tudományos igazság.
A fizikai képletek szabályokat fejeznek ki. Az egyik számtani szabály meghatározza a művelet sorrendjét abban az esetben, ha nem használunk zárójelet.
4. Nyelvtan: Egyetértésen alapuló rend, amely meghatározza egy nyelv használatát, a szavak helyesírását, a mondatalkotás módját.
A nyelv szabályait az iskolában nyelvtanórán tanítják. A nyelvi szabályok a nyelvhasználat változásával módosulhatnak: például régen az igékhez kapcsolódó igekötőket különírták a szótól, ma pedig egybeírjuk őket.
Eredet [szabály < szab + -ály (főnévképző)]
