Kenyér szó jelentése
kenyér (főnév)
Gabonaalapú étel; gabonalisztből vízzel és sóval dagasztott, kovásszal vagy élesztővel kelesztett, különféle alakú és méretű, kemencében kisütött vagy forró felületen, kőlapon megsütött ennivaló.
A kenyér a Föld nagy részén az egyik legfontosabb emberi táplálék. A kenyér akkor igazán tápláló, ha teljes kiőrlésű lisztből készül.
Eredet [kenyér < ómagyar: kenyér < ősmagyar: könyér (kenyér, „puhult, sült”) < kön, könik (puhul, sül) < dravida: kannu, kani (sül)]
Megjegyzés: a szó eredete a kovászos, puha kenyérre utal, szemben a keleten ma is készített kovásztalan, kemény kenyerekkel.
További részletezés
1. Átvitt értelemben: Szilárd táplálék; az emberi élet fenntartásához szükséges eledel.
A mindennapi kenyér megválasztása fontos része az egészség fenntartásának. Minél kevesebb finomított élelmiszert tartalmaz a napi kenyerünk, annál jobb a tápértéke.
2. Átvitt értelemben: Anyagi javak, pénz, ami a megélhetéshez szükséges.
A családban ma már mindkét felnőtt kenyeret keres. A kenyér biztosítása régen csak a férfi feladata volt.
3. Átvitt értelemben: Pénzkereső foglalkozás; megélhetést biztosító állás, pénzkereseti lehetőség.
A mérnöknek biztos kenyere van a vállalatnál. A létszámleépítés miatt a munkás elveszti a kenyerét.
4. Átvitt értelemben, népies: Gabona, amelynek megőrölt magvából vízzel és sóval tésztát gyúrnak.
A gazda ősszel is vetett a földjébe kenyeret. A kenyér szépen szökik kalászba.
5. Vallási: Áldozati ostya vagy sült gabonaétel darabja a keresztény vallásokban, amelyet az áldozáskor, illetve az úrvacsora osztásakor a hívek közt szétosztanak. Krisztus testét jelképezi, illetve annak felel meg az adott keresztény vallás tanítása szerint.
A pap megáldja a kenyeret és bort. A kiosztott kenyérrel a hívek is részesülnek az áldozat szentségéből.
6. Átvitt értelemben, tájszó: Romlott méz a lépben, amely lisztszerű, kesernyés ízű.
A méhész kidobja a kenyeret a kaptárból. A méhész megkóstolja a most pergetett mézet, és megérzi benne a keserű kenyeret.
Nyelvtani adatok
Kifejezések
Áldott, mint a falat kenyér – (Régies: nagyon szelíd, jó természetű, jámbor ember).
A császár kenyerét eszi – (Régies: katonáskodik, katonai szolgálatot teljesít).
A kenyér púpja – (Tájszó: a sült gabonaételnek a gömbölyű vége).
A kenyér zsengéje – (Népies: a.) az új búzatermésből sütött gabonaétel; b.) a sült gabonaételnek kevésbé megsült része).
A maga kenyerén él – (független a szüleitől, saját maga gondoskodik a megélhetéséről).
A mindennapi kenyér – (a naponként szükséges élelmiszerek összessége).
A száműzetés keserű kenyerét eszi – (száműzetésben van).
Az ő kenyerén van / az ő kenyerét eszi – (Népies: ő tartja el a személyt, ő gondoskodik róla).
Beles kenyér – (Tájszó: olyan sült gabonaétel, amelynek kevés vagy vékony a héja).
Bundás kenyér – (tojásba mártott, és forró zsiradékban megsütött kenyérszelet).
Egy kenyéren van vele – (Népies: a.) azt eszi, amit a másik; b.) átvitt értelemben: szoros kapcsolatban van vele).
Hátán háza, kebelén kenyere – (Népies: nagyon szegény ember).
Kenyérből/kenyeret szeg – (egy karéjt levág, leszel a megsült gabonaételből).
Kenyere javát megette – (túl van élete derekán).
Kenyéren és vízen él – (a.) böjttel súlyosbított büntetését töltő rab, vagy vallási meggyőződésből önmegtartóztató életmódot folytató személy bizonyos ideig csupán kenyeret és vizet fogyaszt; b.) átvitt értelemben: szűkös anyagi viszonyok között él, nélkülöz).
Kenyér nélkül marad – (nincs munkája, megélhetése).
Kenyérre lehetne kenni – (nagyon jószívű és engedékeny, szelíd).
Kiveszi a szájából a kenyeret – (a megélhetésére tör).
Kovásztalan kenyér – (lisztből, sóból és vízből dagasztott és kisütött gabonaétel).
Kölcsönkenyér visszajár – (a bántást bántással szokás viszonozni).
Külön kenyérre megy – (Népies: külön háztartás vezetésébe kezd, elköltözik otthonról).
Lágy kenyér – (frissen sült gabonaétel).
Lesz még szőlő, lágy kenyér – (lesz még jobb sorsunk).
Megkeresi a kenyerét – (munkájával megszerzi az élete fenntartásához szükséges pénzt).
Nem kenyere – (a.) nem a szokása, nem a hétköznapi viselkedése szerint van; b.) nem a mestersége, foglalkozása).
Nincs kenyere – (állás- vagy munkanélküli).
Nem kenyere a kétszerkettő – (nehezen számol).
Olyan jó, mint egy falat kenyér – (nagyon jószívű és engedékeny, szelíd ember).
Pimpós kenyér – (Tájszó: olyan romlott sült gabonaétel, amelyben pókhálószerű zöld, szőrös, penészes szálak vannak).
Púpos kenyér – (jól megkelt, magas gabonaétel, illetve a sülés közben felrepedt, gyürkés gabonaétel).
Pirítós kenyér – (a.) parázson vagy a tűzhely lapján megpirított szelet sült gabonaétel; b.) zsírban vagy olajban ropogósra sütött gabonaétel).
Rakott kenyér – (olyan, rendszerint vajas sült gabonaétel szelet, amelyre szeletelt húst, halat, sajtot, tojást tettek: szendvics).
Sok kenyér kell ott – (Népies: nagy a család ott).
Szappanos kenyér – (belül részben nyersen maradt, nem teljesen átsült gabonaétel).
Tésztás kenyér – (keletlen, sületlen gabonaétel).
Úgy kell, mint egy falat kenyér – (nélkülözhetetlenül szükséges).
Új kenyér – (augusztusban az frissen aratott gabonából készült sült gabonaétel).
Lezárva 7K: 2012. április 6., 14:55
