Kánon szó jelentése
kánon (főnév)
1. Zene: Énekelhető zenemű, amely egy dallamot több egymás után induló szólamban szólaltat meg.
A kórus egy kánont ad elő. A kánonba egymás után lépnek be a szólamok, de egyszerre ér véget.
2. Szleng: Általános szabály; követendő, irányadó mérték, szabály.
Egy szakmai kánont dolgoz ki a ipartestület bizottsága. A kánon betartását minden iparosnál ellenőrizni fogják.
3. Művészettörténet: Tökéletes arányok; különösen a klasszikus görög szobrászatban a tökéletesnek, eszményinek tartott emberi test arányainak viszonya, összessége.
A szobrász a kánon betartásával formálja meg alakjait. A festő képén az alakok megsértik a kánont.
4. Vallási: A katolikus egyházi jogszabályok összessége, amely az egyház tagjainak hitéletét és erkölcsi életét irányítja.
A hívő megbánja a kánon megszegését. A kánon előírja a papok életmódját.
5. Vallási: Szent könyvek jegyzéke; a bibliára vonatkozólag azon könyvek, iratok összessége, amelyek a (katolikus) keresztény egyház felfogása szerint az isteni kinyilatkoztatást tartalmazzák.
Mária evangéliuma nincs benne a kánonban. A zsidó Talmud nem része a kánonnak.
6. Vallási: A (katolikus) mise fő része, amelyben az áldozati cselekmény végbemegy.
A kánon az igehirdetés után kezdődik. A kánon fő része az úrfelmutatás.
7. Régies: Minta, mintakép; olyan tárgy, amelynek méretei, formája, szerkezete szerint készítenek ugyanolyan tárgyakat, dolgokat.
A cipészmester a kánon alapján készíti a cipőket. A kánonon nem változtat, azt az ő mesterétől kapta.
8. Régies: Mintagyűjtemény; olyan tárgyak gyűjteménye, amelyeknek méretei, formája, szerkezete szerint készítenek ugyanolyan tárgyakat, dolgokat.
A cipészmester a kánonját egy elzárt szekrényben tartja. A kánon mesterről-mesterre száll, és a már bevált, hagyományos formák megőrzését szolgálja.
9. Régies: Hiteles szöveg; olyan szöveg, amit hivatalosan jóváhagytak.
A kancellár az okleveleket egy kánon alapján írja meg. A kánon biztosítja, hogy az új szöveg is megfeleljen a formai, tartalmi követelményeknek.
Eredet [kánon < latin: canon (szabály, mérték) < görög: kanon (szabály < mérték, mérőrúd) < kanna (nádpálca, nád) < sumér: kana (nád)]
