Közönség szó jelentése
közönség (főnév)
1. Összetartozó személyek; adott szempontból összetartozó személyek nagyobb közössége, csoportja rendszerint egy nyilvános eseménnyel, tevékenységgel kapcsolatban.
A zenekedvelő közönség megtölti a koncerttermeket. A báli közönség kimulatja magát farsang idején.
2. Egybegyűltek összessége, akik egy alkalommal, főként előadásra vagy sportesemény megtekintésére jönnek össze egy helyre.
A közönség az előadás kezdete előtt elfoglalja a széksorokat. A hangverseny közönsége felállva tapsol a hangverseny után.
3. Egybegyűlt emberek, akik egyszerre vannak egy időben egy helyen.
A tüntető közönség átvonult a Kossuth térre. A kocsma közönsége békésen iszogat, mikor az ajtóban megjelenik két rendőr, és elkezd igazoltatni.
4. Régies: Egy település lakói, akik egy helyen laknak.
A város közönsége elmegy szavazni választások idején. A fesztiválon ott van az egész közönség.
5. Régies: Közösség; közös eszméket, célokat, törekvéseket valló emberek kisebb-nagyobb csoportja, együttese.
A közönség együtt dolgozik a közös érdekeknek megfelelően. A közönség minden tagjának ugyanaz a hozzáállása a kitűzött célhoz.
Eredet [közönség < újmagyar: közönösség (közösség) < közönös (közös) < köz (főnév III.)]
