Érzékel szó jelentése
érzékel (ige)
1. Ingert fogad. A környezet egy állapotának vagy változásának jele, tünete az ezt felfogó érzékszerven keresztül eljut hozzá és tudatosodik benne. Egy belső jellemzőt közvetlenül észlel.
A szemészeten a páciens jól érzékelte a szemébe érkező fényt. Aki jól érzékel, annak figyelme a környezetére irányul. Csak a lány érzékeli a zenét, a környezete nem.
2. Környezeti hatásokat rögzít adott eszközzel, műszerrel, berendezéssel.
A földrengést jelző műszer érzékelte a távoli földmozgást. A fénymérő érzékeli a szobában lévő fény erejét. A mozgásérzékelő minden mozgást érzékel, és azonnal reagál.
3. Elméjével felfog egy jelenséget; tudatára ébred, fogalmat alkot róla. Ez a teljes folyamatot magában foglalja az inger beérkezésétől a kiértékelésén át a belőle levont következtetésig.
A mérges férfi érzékelte a fokozódó dühöt. Az ember érzékeli a vitaminhiány jeleit magában. A tanuló olvasás közben érzékelte, hogy itt valamit nem ért, ezért fogott egy szótárt.
Eredet [érzékel < érzék + -el (igeképző)]