Konfrontál szó jelentése
konfrontál (ige)
1. Makacsul ellenszegül, elszántan védekezik. Tettleg szembeszáll a másik akaratával, szándékával.
A kisgyerek az anyjával konfrontál, amikor hisztizik. A kamasz néha úgy érzi, hogy az egész világgal konfrontál, mert senki sem érti meg őt.
2. Nyíltan szemben áll két vagy több fél egymással, ami akár erőszakossá is válhat. Hajlandó akár tettleg is ellenszegülni, megvédeni magát.
A két ország egymással konfrontál a határvitában. A vitatkozó felek közül az egyik egyre hevesebben konfrontál a másikkal, aki megpróbálja megőrizni nyugalmát.
3. Bátran szembenéz egy személlyel, helyzettel, körülménnyel, és nem retten meg tőle. Olyannak lát egy személyt vagy dolgot, amilyen az valójában, ezért teljesen ismeri és érti. Az ijesztő vagy veszélyes látszat ellenére megfigyel és nem húzódik vissza.
A tűzoltó konfrontál a felmerülő nehézségekkel, és legyőzi őket. Az anyuka konfrontál a síró gyerekkel és megnyugtatja. Az olyan főnök, aki nem konfrontál a beosztottaival, képtelen lesz kiadni egy olyan utasítást, amit végrehajtanak.
4. Egymással összehasonlít két vagy több tárgyat, dolgot a hasonlóság, az egymás közti viszony vizsgálatáért; összevet.
A könyvelő a számlákat konfrontálja a banki kivonattal. A fordítást konfrontálják az eredeti szöveggel.
5. Régies: Két személyt összehoz azzal a céllal, hogy az egyikkel megismételtesse egy korábbi állítását, amely a másik személlyel kapcsolatos; szembesít.
A nyomozó konfrontálta a gyanúsítottat a tanúval. A bíróság konfrontálja a feleket, és ítélkezik az ügyben.
Eredet [konfrontál < francia: confronter (szembesít) < latin: cum (vele) + frons (első rész < homlok)]
