Megbont szó jelentése
megbont (ige)
1. Rögzítést megszüntet; korábbi egységességet, erősséget, tartást lazít, részeket leválaszt.
A vihar megbontotta a cserepeket a háztetőn. A kabát vállán megbontotta a varrást az erős rántás.
2. Fogyasztani kezd; addig érintetlen egészből egy részt elvesz, elhasznál.
A gazda télen megbontotta a kazlat. Az ebéd után megbontottunk egy üveg bort is.
3. Átvitt értelemben: Rendet megszüntet; fegyelmezett viselkedésnek véget vet.
A menekülő katonák megbontották a fegyelmet. A vezető leváltása megbontotta az addigi működést a cégnél.
4. Régies: Elmebeteggé tesz; tudatosság nélküli észszerűtlen tettekre, elmebajra kényszerít egy személyt.
A gonosz ember eszét megbontotta a lelkiismeret-furdalás. A folyamatos rosszindulat megbontja annak a gondolkodását, akire irányul.
5. Régies: Egészséget megront; rendes működést megzavar. A szokásostól eltérő viselkedést, működést okoz.
A túl csípős paprika megbontja a gyomrod. Az erős mágnes megbontotta az órámat.
Eredet [megbont < meg- (igekötő) + bont]
