Megaláz szó jelentése
megaláz (ige)
1. Más embert csúnyán leszól; személyiséget súlyosan megsért, semmivé tesz. Mást megszégyenít, hogy értéktelennek érezze magát. Értékét lebecsülve más önérzetét, önbecsülését, magabiztosságát csökkenti.
Az irigykedő kritikus lényegtelen részletekbe belekötve megalázta a művészt. A lány apja már az első találkozáskor megalázta az udvarlót.
2. Régies: Szerényen viselkedik; érdemeiről büszkélkedés nélkül beszél. Magát másoknál vagy a valósnál csekélyebb jelentőségűnek mondja.
Az ügyes lány megalázza magát, amikor megdicsérik. A tudós magabiztos a tudását illetően, mégis megalázza személyét, amikor a szaktekintélyekkel beszél.
3. Visszahúzódóan viselkedik; tisztelettudóan, alázatosan beszél.
Az igazgató az alárendeltjei előtt gőgös, de a tulajdonos előtt megalázza magát. Az uralkodó elvárja, hogy minden kérelmező megalázza saját személyét.
4. Régies: Leereszkedik; alacsonyabb rangú személlyel közvetlenül, barátságosan beszél, holott parancsolhatna is neki.
A nemes úr megalázza magát az intézőjéhez, és kedélyesen elbeszélget vele. A királynő a társalgóban megalázta magát az udvarhölgyekhez.
Eredet [megaláz < meg- (igekötő) + aláz]
