Lét szó jelentése
lét (főnév)
1. Az okozó megnyilvánulás állapota, amikor egy hatásból következtetünk a mögötte lévő okra, így tudjuk, hogy az van.
Az Isten léte sokaknak minden kétség felett áll. A mérnök létére az elkészült hídból következtethetünk.
2. Az észlelhetőség állapota. Az a tény, hogy egy személy, élőlény vagy egy tárgy, jelenség, hatás a test érzékcsatornáin keresztül érzékelhető módon megtapasztalható.
Sokan nem hisznek az szellemek létében, mert azokat nem látják. Az embereknek nagyon fontos, hogy valakinek léte azzal legyen alátámasztva, hogy látják őt a testi mivoltában.
3. A megélhetés költségei, amennyit a személynek ki kell adnia azért, hogy eltarthassa saját magát, illetve családját.
Ma már itthon is egyre drágább a lét. Külföldön sem olcsó a lét.
4. A létezés jellege, ahogy egy személy, tárgy, dolog a maga helyzetében, állapotában megnyilvánul.
A szolga lét nem szabad érzés. Az ember szabad léte alapvető cél lehet egy társadalomban.
5. Egy helyen tartózkodás; annak ténye, hogy egy személy egy helyen van.
Az egyetemi évek alatt a fiatalember Pesten léte alatt sok új szokást szedett fel. A gazdag üzletember vidéki léte felnyitotta a szemét azzal kapcsolatban, hogyan élnek az emberek.
Eredet [lét < ómagyar: lét < ősmagyar: lett, létel, levtel < le(sz) + -t (főnévképző)]
